A gyerekek amikor az életünkbe költöznek mindent fenekestül fordítanak fel, és ezzel bizony mi sem voltunk máshogy, mert nyilván kőkemény gondolatokkal és szándékkal rendelkeztünk mindketten, hogyan fogjuk nevelni a gyereket és mit engedünk meg neki, mit biztosan nem, de az élet valahogy ezt mindig felül is írta – ahogyan azt a nagyszüleink meg is jósolták nekünk annak idején. Persze ez semmit sem von le abból, hogy próbáljuk nagyon következetesen és szépen nevelni mindkét gyerekünket, de hát ezt a gyerek személyisége is alakítja, és sokszor sokkal nagyobb kihívás elé állítja, mint általában. Az első kicsi fiunk például mindig nagyon szófogadó volt, és szinte sosem fordult elő, hogy annak ellenére, hogy valami keményen meg volt neki tiltva megtette volna, a második viszont szöges ellentéte ennek, és ezt így talán még nehezebben kezeljük. Én legalábbis mindenképp.
A minap például a férjem telefonja került elő, és hát már vagy ezerszer el kellett neki mondani, hogy az nem az övé, nem játszhat vele és nem szabad bántani mert összetörik és az gond apának. Három évesen a gyerek már nyilván megérti hogy nem kellene ez ellen menni, de ő mégis elszaladt vele, és jó játéknak tekintette, aminek persze az lett a vége, hogy a telefon leesett és egy iphone kijelzőcsere kilátásba került az iszereles csapatánál. Mondanom sem kell hogy a férjem mennyire mérges lett. De hát csak gyerek, mondta magában, viszont azért a gyereket sem kellett kifejezetten szidni, mert rögtön eltörött nála a mécses, és bár a telefon azóta tökéletes, ő a közelébe sem megy.
Gondolom érezhette, hogy az apja mennyire mérges és dühös, na meg hát ugye csalódott, és többé nem szeretné ezt az érzést magának. Mint ahogyan én se azt, ahogy aggódunk, hogy a férjem telefonja az összes benne tárolt adattal menthető legyen, mert a munkájához kifejezetten szüksége van rá, és bár elvileg van róla céges biztonsági mentés, de ez sosem biztos. A telefon azóta hála az iszerelésnek tökéletes, a gyerek pedig maximálisan békén hagyja, szóval ha azt nézem, akkor valamijen szinten mégiscsak sikert értünk el a nevelésében.